Improvizatív fegyverek: hosszú botszerű tárgyak

Végre akadt egy kis időm, így folytatom a hétköznapi tárgyak improvizatív önvédelmi eszközként való használatáról szóló cikksorozatot.

A mai bejegyzésben a hosszú, botszerű tárgyakat fogom vizsgálni.

A mai, városban élő átlagember kevés olyan tárgyat tart magánál (az utcán), ami hosszú, botszerű és önvédelemre alkalmas. Ha ilyen tárgyra gondolunk elsőként a hosszú férfi esernyő és a sétabot jut az ember eszébe.

Az esernyő igazából nem egy masszív szerkezet. Könnye elhajlik, deformálódik egy-két ütés után. A fém hegye viszont alkalmas a szúrásra, de csak akkor hatékony, ha arcra történik a támadás. 

Kés ellen már hatékonyabban használható, a hosszúsága miatt, de nem akkora hatékonysággal, mint egy edzett acél vipera :) Arra jó, hogy a kést kiverjük a támadó kezéből, de komoly ellenállásra nem alkalmas.

Hárításra (vipera, bot ellen stb.) nem alkalmas, mert könnyen eltörhet egy erőteljes ütéstől. Lássuk be, nem arra találták ki, hogy az ember erőszakos támadások ellen védekezzen vele (kivételek persze vannak).

Az esernyőt nehéz hatásosan használni, mint korábban említettem, a fémhegye jól működhet, ha arcra szúrunk vele, ez viszont nagy ügyességet és kellő jártasságot igényel.

Úgy lehet hatékonyabbá teni, ha a gyári fogantyúját valamilyen masszívabb, keményebb, nehezebb fejre cseréli az ember (pl. tömörfa, alumínium stb.), de ennek használata is kellő technikai tudást követel meg, hiszen ezt a „buzogányt” célba kell juttatni, mégpedig vitálpontra (főként fej, esetlegesen ízületek).

Önvédelemre alkalmasabb a sétapálca vagy a sétabot, hiszen erősebb konstrukció, mint az esernyő, jobban bírja az ütéseket, akár támadásnál, akár védekezésnél.

A viktoriánus korban az úriemberek hétköznapi viseletéhez tartozott a sétapálca és sokan megtanulták önvédelmi fegyverként használni. A bartitsu sokat foglalkozott ezzel a témával (Vigny stílusa), napjainkban a canne de combat küzdősportban él tovább.

Újabban újra foglalkoznak a sétapálcák és sétabotok önvédelmi szerepével, általában canne defense néven tanulható meg; ennek az irányzatnak az alkalmazása sok tanulást, felkészültséget és helyet igényel.

Az íreknél is kialakult a sétabot önvédelmi fegyverként való használatának a stílusa, de ez eltér a canne de combattól. Az ír botok, shillelagh-ok vaskosabbak, így a használatuk is más, mint a karcsúbb sétapálcáké.

Egy masszív sétapálca/sétabot alkalmas az önvédelemre, blokkolásra és visszatámadásra egyaránt alkalmas. Késes támadó ellen is jól használható, a hossza és masszivítása miatt növelhetjük az esélyünket. Több személyes támadás esetén jobban távol tudjuk magunktól tartani a támadókat.

Hátránya, hogy helyigényes; lépcsőházban, liftben, járműven kisebb hatékonysággal alkalmazható. A hosszúsága okozta előny bizony helyzetekben hátránnyá is válhat.

Kocsmában, szórakozóhelyeken stb. ritkán van lehetőségünk hosszú eszközt a kezünkbe kapni, de néha azért akad egy-egy lehetőség. Ilyen például a szék- vagy asztalláb. Bár ezeket nem olyan könnyű megszerezni, azért helyzetben relatíve rövid idő alatt beszerezhető (főleg, ha a sok használattól rozogák már a bútorok; így nem okoz nehézséget kitörni az egyik lábat).

Egy széklábbal elég jól lehet védekezni és visszatámadni is. A hossza, keménysége, súlya optimális kocsmai fegyverré teszi, nem véletlen, hogy annyi Rejtő könyvben kap szerepet :)

Használata hasonlít a viperáéhoz, ezért pusztakezes és eszközös támadó ellen is hatékonyan tudunk védekezni.

Az otthon védelme érdekében, váratlan helyzet esetén több eszközt is fel tudunk használni: kertesházban általában akad szerszám, vagy szerszámnyél, növénykaró stb. A lakáson belül is megtalálható a sétabot, de egy karcsúbb sodrófa, baseballütő, kalapács, wcpumpa (a régi, esztergált nyelű), partvisnyél is megteszi.

Értelemszerűen a fent felsorolt tárgyak nem tökéletes önvédelmi eszközök, tekintve, hogy nem ez a rendeltetési céljuk,kényszerhelyzetben azonban hatékonyan lehet használni őket, ha kellően elszánt az ember. Azért is érdemes eszközös önvédelmet tanulni, mert az archaikus fegyverek (tőr, botok) használatánál kialakul egy olyan képesség, aminek köszönhetően a hasonló formájú hétköznapi használati tárgyakat is hatékonyan tudjuk fegyverként forgatni.

Vigyázzatok magatokra!

Off: vagyok, vagyok

Kedves Olvasók!

A blog él és megy tovább!
Munkám miatt nagyon kevés időm van (vagy éppen nincs), ezért nem tudom az oldalt olyan gyakorisággal frissíteni, mint korábban. Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem, addig is szíves türelmeteket kérem.

Sztyopa

Improvizatív fegyverek

Visszatértem, folytatom a blog szerkesztését :)

A mai bejegyzésben elkezdek egy cikksorozatot, amiben sorra fogom venni a hétköznapi tárgyak önvédelmi eszközként való használatát. Vizsgálni fogom a hatékonyságukat, előnyüket-hátrányukat, és a használatukat. Ha valakinek ötlete, kérdése, észrevétele van, küldjön levelet a blog e-mail címére (hovane@citromail.hu) vagy komment formájában össze meg velünk.

Amit általánosságban elmondhatunk a hétköznapi tárgyak önvédelmi eszközként való felhasználhatóságáról, az az, hogy nem szerepelnek olyan jól, mint amiket direkt erre a célra gyártottak. Ez érthető, hiszen az elsődleges szempontjuk az, hogy megvédjenek minket az esőtől, írni lehessen velük, kinyissák az ajtónkat stb. Az élet viszont állíthat minket olyan helyzet elé, ahol ezeket az „ártatlan” tárgyakat kell fegyverként forgatnunk; ebben segítenek nekünk az olyan képzések, ahol már alapból megtanulunk fegyverekkel harcolni, így könnyebben fogunk párhuzamot találni a hasonló típusú tárgyak között.

Milyen tárgyak lehetnek a segítségünkre?

Elég körbenézni ott, ahol vagyunk és máris egy seregnyi eszközt tudunk felhasználni: kulcsok, esernyő, masszívabb toll, csavarhúzó, sniccer, telefon, aprópénz, imbuszkulcs, hajlakk stb.

Ezeket a tárgyakat véletlenszerűen soroltam fel, és mindegyik olyan, ami növeli az esélyünket egy önvédelmi helyzetben. Természetesen, ezeknek az archetípusát kell tudni használni.

Én a következő archetípusok szerint csoportosítom ezeket az improvizatív fegyvereket:
- hosszú, botszerű tárgyak, pl.: esernyő, sétabot, sodrófa, székláb
- rövid, botszerű tárgyak, pl.: toll, imbuszkulcs, telefon, újság/magazin, korsó (ezt később kifejtem), elemlámpa
- késszerű eszközök, pl.: csavarhúzó, sniccer, masszívabb toll, törött üveg, levélbontó, 200-as szög stb.
- hajlékony ütőfegyverek, pl.: telefontöltő, hálós narancs, kulcscsomó passtartón stb.
- ökölbe való fegyverek, pl.: kulcs, körömolló, rövidebb szögek stb.

A következő bejegyzésben egy típust és az abba tartozó tárgyakat fogom elemezni, ha tehetem, példákkal is illusztrálva.

Vigyázzatok magatokra!

Off: Betegség

Az oldal él, én vagyok beteg és munka által elhavazott. Hamarosan jelentkezek új bejegyzésekkel.

Önvédelmi apróságok

Az utcán sétálva figyelem az embereket és olyan alapvető önvédelmi hibákat veszek észre, amik olyan banálisak, hogy nem értem, miért követik el az emberek.

Az önvédelmi magatartásnak ösztönössé kell válnia, és akkor a problémák nagy részét meg tudjuk előzni. Nem kell városi Rambónak lenni, de az alapvető önvédelmi szabályokat tartsuk be, mert apróságokon igenis nagy dolgok múlhatnak.

Figyeljünk jobban a környezetünkre és akkor meg tudjuk előzni a kellemetlen, vagy gázos szituációkat. Példa: a villamosmegálló egyik végében egy „rosszarcúakból” álló galeri várta a villamost, amikor a megálló másik végén egy jó kinézetű lány telefonálva, semmire sem figyelve elindult feléjük. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdik el inzultálni a nőt, és valóban, rövid időn belül megkezdődtek az első beszólások. A lánynak már volt egy kis sütnivalója, sarkon fordult és hátra ment ahol nagyobb volt a tömeg, tudomást sem véve a különböző „felkérésékre”. Mindez elkerülhető lett volna, ha 10 méterrel előrébb néz, és nem maga előtt 2 méterrel nézi az aszfaltot.

Lányok, nők, hölgyek, figyeljetek a táskátokra, annyiszor láttam már, hogy felelőtlenül otthagyjátok az asztalon, pulton stb.…!

De ugyanez vonatkozik mindenkire a telefon, pénztárca stb. vonatkozásban. Ha felállunk az asztaltól, tegyük zsebre az értékeinket, vagy ténylegesen kérjünk meg megfelelő embert, hogy tartsa szemmel. Példa: Évekkel ezelőtt a Zöld Pardonban egy baráti társaság elment táncolni és a cuccokat ott hagyták az asztaloknál egy pár felügyelete alatt, akik inkább egymással voltak elfoglalva, így két női táskának nyoma veszett. Ez is elkerülhető lett volna, ha olyan emberekre bízzuk a cuccok őrzését.

A szépen megmunkált ékszerek valóban szépek, de ne büszkélkedjünk velük a rossz környékeken. Ugyan ez vonatkozik a drágább elektromos eszközökre is! Ha tudjuk, hogy balhés, rosszhírű környéken járunk, vagy sok „rosszarcú” embert látunk, akkor ne viseljük nyíltan az értékeinket.

Ne aludjunk el az éjszakain, és az ismerősöket se hagyjuk elszenderedni, mert egyes „elemek” pont az ilyen emberekre specializálódnak: kizsebelik őket.

Több helyen tartsuk a pénzünket, hogyha kirabolnak, meglopnak, kizsebelnek stb. minket, akkor ne az összes pénzünket vigyék el.

Ne vegyünk mindent kötekedésnek! Lehet, hogy a másik részegen jófejkedni próbált, és nem sértegetni akart. De ha valaki kötekedik is, ne hagyjuk magunkat inzultálni, próbáljuk meg humorral elütni a dolgot, vagy úgy reagálni, hogy ne legyen kedve/alkalma/lehetősége tovább folytatni. A kötekedések egy része azért kezdődik, mert a kezdeményező fél a dominanciáját akarja kimutatni, ha hagyjuk, hogy leperegjen rólunk a dolog, anélkül hogy a kötekedő egója csorbulna, megúszhatóak a dolgok. Figyelem, ilyenkor nem behódolónak kell lenni! Rory Miller könyvében, az Konfliktus és erőszakban ez jól le van írva.

Vigyázzatok magatokra!

A bosszúról

A mai bejegyzésben egy alapvető emberi érzésre, a bosszúra hívom fel a figyelmet. Könyvek, filmek tucatjai szólnak erről a témáról, én most önvédelmi szempontból mondom el róla a véleményemet.

„Fejbe rúgta támadóját, felfüggesztett börtönt kapott

2012. február 20. 17:42 , Legutóbb frissítve: 2012. február 21. 20:09 Vas András

Egy év tíz hónap, négy esztendőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kaposvári Törvényszék azt a barcsi férfit, aki úgy rúgott meg egy kötözködő részeget, hogy az elesett, beverte a fejét, s majdnem belehalt sérüléseibe.

 

A 22 éves barcsi fiatal tavalyelőtt decemberben egy presszóban iszogatott, amikor a részeg sértett belekötött. A vádlott pofonvágta, majd kiment a parkolóba. Miután visszajött, leült a bárpulthoz, ekkor a sértett hátulról átfogta a nyakát, s egy bicskát szorított hozzá. A fiatalember eltolta a kezét, s a vád szerint kétszer-háromszor pofon ütötte. A dulakodás közben a földre estek, majd a vádlott felállt, s megrugdosta támadóját, aki még mindig a kezében fogta a bicskát, melyet végül a többi vendég csavart ki a kezéből. Lefogták a fiatalembert is, eközben részeg támadója kiment a parkolóba. Amint elengedték a vádlott utánament, s amikor utolérte arcon vágta és fejbe rúgta, mire a sértett hanyatt esett, beverte a fejét egy beton térkőbe: koponyatörést és agysérülést szenvedett, maradandó fogyatékosságként pedig látótér-kiesés maradt fenn nála.

A megyei főügyészség életveszélyt okozó testi sértés miatt emelt vádat a barcsi fiatal ellen, aki a már a rendőrségi kihallgatása során beismerte bűnösségét. Az is kiderült, hogy az eset után háromszázezer forint kártérítést fizetett támadójának – aki amúgy az eset kapcsán garázdaságért egy év felfüggesztett börtönt kapott –, akit azóta is támogat. A bíróság ezt enyhítő körülményként vette figyelembe, ezért végül felfüggesztett börtönre ítélte a 22 éves barcsi férfit. Aki védőjével egyetemben tudomásul vette az ítéletet, mely ellen – letöltendő szabadságvesztés kiszabásáért – az ügyészség fellebbezett. Az ügy a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.”

http://sonline.hu/somogy/kek-hirek-bulvar/fejbe-rugta-tamadojat-felfuggesztett-bortont-kapott-428865

Miért nem ajánlott megbosszulni a rajtunk ért sérelmeket?

Nem akarok a jogi témába különösebben belemenni, de ha te bosszút állsz az önbíráskodás, ami büntetendő, így az áldozatból könnyen válik támadóvá, ezáltal bűnözővé az ember. A bosszúállásnak köszönhetően olyan büntetést kaphatunk, ami jelentős anyagi- vagy szabadságvesztéssel jár(hat).

A regényekből tudhatjuk, hogy a bosszú bosszút szül. Ha belemegyünk egy ilyenbe, akkor olyan „bosszúspirálba” ugorhatunk fejest, amiből később emberek közötti háborúvá dagadhat. Ez már csak azért sem éri meg, mert ebbe a „háborúba” olyan emberek is belekerülhetnek, akik nem tehetnek a dologról, mint például a rokonaink, barátaink, szeretteink.

A hirtelen indulatból elkövetett bosszúállást később megbánhatja az ember, főleg, ha annak maradandó nyoma is marad. Nagyon sok ember lelkiismeretes és igazából, ha higgadt és józan gondolkodású, nem akar ártani a másiknak. Ha bosszúból olyan dolgot követünk el, amit később megbánunk, az egy életre nyomasztólag hathat az életünkre.

És ha már mindképpen bosszút akarunk állni, akkor ne felejtsük el a régi közmondást: „A bosszú hidegen tálalva a legjobb”. Ha más nem, azért, mert addig végig gondolja az ember, hogy tényleg megéri-e.

Vigyázzatok magatokra!

Példa az életből: a véletlen szerepe

A mai villámposztban ismét a kés veszélyességére szeretném felhívni a figyelmet.

A blogon már többször említettem, hogy a kés nem jó önvédelmi eszköz, többek között azért sem, mert kicsi a stophatása, és mert könnyen lehet vele súlyos, vagy akár halálos sérülést okozni. A lent olvasható cikk is ezt példázza (csak a fontosabb részeket hagytam meg, a teljes cikk a megadott linken olvasható): 

„Egy centin múlt ifj. Dobrovitz József élete

• Megjelent: 2012.02.22. 13:43|
• Frissült: 2012.02.22. 16:14

Orvosai szerint óriási szerencséje volt, hogy a kés a tehetséges fogathajtónak nem az ütőerét vágta át, mert akkor azonnal elvérzett volna.

Ma hazaengedik ifj. Dobrovitz Józsefet, akit szombat éjszaka egy vecsési étterem előtt késeltek meg.  (…)

„A sportklubunknak volt egy rendezvénye, ahova vártuk őket. Onnan is mentek el az egyik unokatestvérének a születésnapját megünnepelni. A kisebbik unokatestvérének nekiment valaki egy pohárral és leöntötte. Az illetővel mindannyian kijöttek a helységből - az idősebb unokatestvérrel az autójuk mellett álltak, a barátnőik már az autóban ültek - és már éppen megbeszélték a dolgot, barátságban váltak el, amikor oldalról beugrott egy illető és földre terítette a fiamat. Az unokabátyja odament, lefogta az illetőt, aki erre nekitámadt, majd hárman-négyen a földre terítették rugdosták a rokont. A fiam odaszaladt, senkit nem ütött meg, csak húzta le az unokatestvéréről a támadókat, amikor hátulról őt is fejbe rúgták. Földre esett, védte a fejét, mert őt is rugdosták. A következő emléke az, hogy barátnője és a kisebbik unokaöccse emelik föl a földről. A verekedés ekkor már állt, de az illető még odaugrott, és Józsi egy ütést érzett a karján. Első pillanatban nem is érezte, hogy ez szúrás volt, csak a következő másodpercekben kezdte érezni, hogy lezsibbadt az ujja, a keze és elönti a forróság a karját.”

(…) Az orvosok szerint mindenképpen szerencséje volt. A kés srégen a bicepszét és a tricepszét szúrta át. Ha egyenesen és egy centivel följebb hatol be, akkor az ütőerét vágja keresztül, és szinte azonnal elvérzett volna.”

http://sport.hir24.hu/sportolok-a-palyan-kivul/2012/02/22/egy-centin-mult-ifj.-dobrovitz-jozsef-elete/~~fokusz

Ennyi. Elég egyszerű történet, ugye?

A támadó nem vitálpontra (fej, nyak), de nem is a törzsre szúrt, ahol a belső szervek sérülhettek volna meg, hanem „csak” a karját bökte meg. És ez csak egy szúrás volt! Ha 1 centivel följebb szúr, akkor gyilkos lenne. Szerencse, hogy nem vérzett el az áldozat.

Talán ez a példa jól szemlélteti, hogy milyen apróságokon múlhat egy ember élete. Az ilyen esetek miatt hangsúlyozom, hogy a kés rossz önvédelmi eszköz, ne használjátok (csak ha már végképp nincs más lehetőségetek)!

Vigyázzatok magatokra!